2009. november 22 – 23.

Hosszú kihagyás után, idén rászántuk magunkat, hogy újra feltérképezzük (mint később kiderült, hogy újra is értelmezzük) Albániát a Tiranai Nemzetközi Vásár kapcsán, amely minden évben november 25 - 30. között várja a látogatókat és kiállítókat. Elhatároztuk, az út fontosabb mozzanatairól jegyzetet készítünk, hogy a Balkán félsziget eme (a korábbiakban joggal) előítéletekkel és hiányos információkkal övezett országába induló utazót ne érhessen nagyobb meglepetés. Az indulást Magyarország elhagyásától számítjuk, a hazai körülményeket feltételezhetően mindenki ismeri.

1. nap
0KM - 9,30-kor léptünk át Szerbiába a Röszke – Horgos határátkelőn. A várakozási idő néhány perc, a hatóságok mindkét oldalon udvarias unalommal végzik a dolgukat. A határtól elméletileg autópályán közlekedünk Belgrád érintésével egészen Dél-Szerbia legnagyobb városáig, Niš-ig, de az igazság az, hogy a határtól Újvidékig csak az egyik sáv épült meg (van kétszer 10 kilométer szakasz, természetesen ne egyben, ahol már autópálya szerű a közlekedés). A 24-ik kilométer után tapasztaltuk először, hogy rendőrök éber szemmel alusznak autójukban az út mentén – jelenlétük inkább önkontrollra int, nem tartják fel feleslegesen a forgalmat, csak a durván szabálytalankodókra csapnak le időnként. Az út ezen szakaszán a megengedett maximális sebesség 100 km/h, de 120-al is kényelmesen és veszély nélkül autózható.

95Km - 11,00: Megérkeztünk az első útdíj fizető kapuhoz Újvidék előtt mi a cég Volkswagen Transporter mikrobuszával 990 dinárt fizetünk (valamivel több, mint 10 EUR – fizethető euróban is), személyautóknak 380 dinár a tarifa.
Újvidéknél évek óta tart a forgalomcsatlakozási csomópont és az autópálya építése, de a város melletti akadályok után végre négysávos, normálisnak mondható autópályán haladva folytatjuk utunkat Belgrád felé.

160Km - 11,30: Újra fizetőkapu (most már bátran nevezhetjük pályadíjnak) a mikrobusznak 710 dinár, személyautónak 240 dinár.

Belgrád bevezető útján, noha négysávos, a forgalom 60 Km/h-ra van korlátozva, rendőrök trafival mérnek és büntetnek is. Szerbiában december 1-től új szabályozás lép életbe, szigorítják a helyi KRESZ-t, így a közeljövőben várhatóan fokozottabb lesz az ellenőrzés.

12,00: Kikeveredtünk a Belgrádot átszelő autópálya városi csúcsforgalmán, fizetőkapu, ahol csak egy cetlit kapunk, a következő kapunál ez alapján állapítják meg a fizetendő összeg nagyságrendjét.
Belgrádtól 90km-re, MOL benzinkút, egy kétbetűs kitérő meg egy kávé jólesik ennyi idő után. Az üzemanyag árak hasonlóak a hazaiakhoz, az Eurodiesel nem egész 1,10 EUR.
Niš mellé érve, a pályadíj mikrobusznak 2190 dinár, személyutóknak 700 dinár. Akinek Bulgária felé tart az útja, itt kell letérni Dimitrovgrad irányába, a bolgár határ innen kb. 130 Km, a határtól Sofija 40 Km – a bolgár szakaszon egy helyen 50 km/h korlátozás, a rendőrök ennek rendje s módja szerint radaroznak és büntetnek is.

453Km - Utunkat folytatva Macedónia fővárosát, Szkopjét célba véve, 20 km megtételével újra útdíjat fizetünk Leskovac közelében (570 dinár, személyautónak 190 din – 2,5 EUR).

490Km - 14,30: Elfogy az autópálya, a Szerb - Macedón határig még kb. 100 Km van hátra. Az út kicsit kanyargós, de haladós. A határ előtti utolsó 20 Km-es szakasz újra autópálya.

595Km - 16,00: A szerb oldal utolsó benzinkútja, közvetlenül a határátkelőnél egy tavaly megnyitott MOL kút, ki is használjuk az alkalmat :).

16,20: Átléptük a határt – a macedón rendőr rendszeresen kéri a nemzetközi biztosítást, közkeletű nevén a zöldkártyát, mindenképp szerezzük be biztosítónktól, ha nem EU-s országba utazunk, már a szerbek is kérhették volna.
Macedóniában sokszor van útdíj fizetőkapu, általában 1 EUR körüli összeg, 50-60 dénár (a macedón pénz, 1EUR=60 dénár), az 1 eurósból azonban mosolyogva nem adnak vissza...

A szerb határtól a görög határ felé vezető útról - az elején csak autóút, később autópálya – letérünk Szkopje felé. Szkopjeban az Ohrid felé vezető utat követjük, de sokszor nincs kiírva, így az irány Tetovo. Útközben felveszünk egy stoppos rendőrt (lerobbant a szolgálati kocsi:)), akit Albániáról faggatunk: miközben nagyot húz a felkínált vajdasági barackpálinkából, megerősíti a már egyébként is előre eldöntött programunkat, az éjszakát Ohridban töltjük, biztonságosabb Albániában napközben utazni.

820Km - 19,30: Megérkezünk Ohridba, a tó partján van a szállásunk. A kis szálloda az árához képest luxus, a tó gyönyörű. Vacsora a tóparti éttermek egyikében: felejthető.

2. nap
7,30: A reggeli nap sugarainak kíséretében vesszük célba a Macedón – Albán határt. Útközben gyönyörű a táj, néhol a hegyekre, néhol az Ohridi tóra nyílik szemet és lelket gyönyörködtető kilátás.

856Km - 8,10: Macedón – Albán határátkelő, Kafasan, a régi emlékek után kutatva keressük az épületet, amelyben 1993-ban egy meggyújtott újságpapír lángjánál írta be a kollégák adatait a nagykönyvbe az albán határőr. Nincs. Vagy mégis? Vagy ez nem az a határátkelő? Amint tovább indulunk, a hegyoldalról ránkmosolygó betonbunkerek maradványai megerősítik, ez volt az.
Míg várjuk, hogy a határrendészeti közeg adminisztrálja adatainkat, pénzt váltunk a határátkelőn üzemelő Raifeisen bankfiókban. Hiba volt: 25000 Lek a jutalom a 200 euróért (árfolyam kiírva, igazolás a váltásról persze nincs). Mint utóbb kiderült, az árfolyam 1EUR= 136 Lek.

915Km - 9,35: Elbasan városáig jó az út, utána beszűkül. Klasszikus hegyi út, de elfér két autó egymás mellett. Tizenhat évvel ezelőtt bezzeg...

935 Km - Felfelé vezető hegyi út, a GPS szerint 680 m tengerszint feletti magasság: felérünk a hegygerincre, csodálatos a panoráma. Leszünk még magasabban is, 940 kilométerre Magyarország határától 808m tengerszint feletti magasságról,

10,20 –kor kezdünk ereszkedni Tirana felé. Az út mellet kaki (a helyiek török-arab alapon hurmának nevezik, további elnevezései: sharon, kakiszilva, datolyaszilva – paradicsom kinézetű barack-sárgadinnye ízű mediterrán gyümölcs) és mandarinültetvények, valamint a terményeiket kínáló helyiek.
Útközben éttermek, Tirana külvárosában kacsalábon forgó „gicssparádéba” burkolva is, no meg épülő és kész lakóparkok: ha nem tudnánk hol járunk, lehetnénk bárhol Európában. Azért az autóbontók, az „alkatrész-szakáruházak” visszarántanak az ámulatból a valóságba. Az újonnan épített (és még épülő) váréttermet egyébként bátran ajánljuk: minőségi kiszolgálás, ízletes és friss ételek (a házi sajtot, a bárány és borjúsültet, meg a roston sült csontos karajt mindenképp meg kell kóstolni), a belvárosi, alacsonyabb kategóriájú éttermekhez képest is alacsony áron – mi ezt sajnos, csak a visszaúton tapasztaltuk meg.

976Km - 11,07: Bármelyik Európai nagyváros forgalmához hasonló forgalomban, kairói vezetési stílusban megérkezünk a Tiranai Vásár helyszínére. Közben a városközpontot szemlélve ámuldozunk: ez nem az az ország, nem az a város amiről annyit hallottuk. Üvegpaloták, felújított régi épületek, tiszta utcák, rendőrök, akik azt hiszik, hogy a forgalmat irányítják...